Most, hogy a VOLT-ra beköltöző lányokat nézem, lassan ideje lenne egy olyan kategória is, hogy hol lelhetünk a legszebb lányokra:)
Ígérem, idén ezt is figyelem mostantól, s majd beszámolok róla ősszel - addigi is a tavaly, emlékeim alapján kb. azt mondom, MetalFest, Hegyalja, EFOTT trió volt szívfájdító hármas e téren...
Mondjuk ez az esemény már nem ma volt, de mivel csak ma reggel jutott eszembe, hogy kőne’ blog, berakom ide.
Azt előre tisztázzuk, hogy az eredeti cikkemből nem sokat merítek, azaz ha valamire nem emlékeznék, s kimarad, bocsi. A lényeg úgyis ugyanaz: jó volt… Nem lesz hosszú, mert rohanok a VOLT-ra:)
Tudom, minden megítélés egyedi, de én féltem ettől a rendezvénytől. Illetve a rendezvényt féltettem, ugyanis szerény véleményem szerint tavaly ezerszer jobb fellépők voltak, mint idén. Kicsit úgy éreztem, tavaly idehozták az elitet, rossz idő volt, nem volt tömeg, ráfizettek, s akkor idén jó lesz a magyaroknak ez, aki akar, úgyis jön. Tévedtem. Szerencsére viszonylag az utolsó pillanatban, de olyan fellépők kerültek elő, akik tényleg nemzetközivé tették a produkciót – még ha állítom, a tavalyi szintet nem verték…
Ami tény volt: a fesztivál területe csökkent, ami jó, hisz majdnem minden közelebb került mindenhez – csak épp ott van a majdnem szó. A csomagmegőrző és a dedikáló sátor pl. pont kiesett; előbbi kellemetlen, utóbbi zavaró, de semmi sem lehet tökéletes, ennél nagyobb hibájuk sose legyen a szervezőknek.
Jó pont viszont, hogy a stílusok palettája szélesebb lett a tavalyihoz képest. Pontosabban általánosságban jó pont, nekem, akinek pont a 2010-es keresztmetszett jött be, rohadt mindegy... De a szervezőknek, mivel sok, szépen kiöltözött metál lady jött el, akkor is piros pont ezért. Fekete meg azért, mert már itt is kapható a fény, ami nagyon jó barátom, így az első napról kb. a különleges Pokolgép – Hammerfall buli maradt meg és a Cradle of Filth.
Előbbiről nem sokat olvastam a sajtóban, pedig szerintem nagyon is büszkék lehetünk rá: a Hammerfall egyik tagjának eszébe jutott, hogy van egy Pokolgép szám, ami bizony olyan rohadt jó, hogy fel kéne dolgozni. Megtették. Segítek azoknak, akiknek egyik együttes sem ismerős: a Hammerfall világhírű svéd zenekar, a Pokolgép meg nem. Ergo a daluk is most lett ezáltal világhírű – de remélem így legalább páran felfigyelnek még rájuk, mert az egyik legnagyobb magyar együttes… Amúgy Joacim Cans által magyarul (!) elénekelt „Hol van a szó?” felejthetetlen volt – mint ahogy a Hearts on Fire is, a Pokolgép előadásában velük…
Utánuk volt egy Wintersun, ami alapból jó, de ha emlékezetem nem csal, pár perc fejrázás után kimentem a fotósommal még egy kört inni. Utána Cradle-re értünk vissza, ami hát… hmmm… jó, isteni, minden, de a hangosítást valaki nagyon elszúrta, mert alig lehetett hallani őket. Pedig jók, érdemes volt elhívni a csapatot. Még így is, hogy csak 7-8-9 számot játszottak csak el kb.
Második nap már tanultunk az előzőből és nem vettünk egy korty piát sem – ami persze nem azt jelentette, hogy nem ittunk, mert minden riport alanyunk bőszen kínálgatta házi pálinkáját, vagy ami volt nála, de maradjunk abba, minden koncert megmaradt, amire bementünk.
Márpedig bementünk párra, pl. az ír Primordialra, amit szerintem kevesen ismernek, pedig nagyon jó – megint csak piros pont a szervezőknek értük. A csapat lelke Alan Nemtheanga énekes annyira beleéli magát a koncertbe, hogy pusztán a nézésétől elfáradtam, pedig sportolok – mindig is tiszteltem az ilyen embereket… ja, és a hangja is jó, nem mellesleg.
Apropó, hang: itt már valószínű a hangosítók is észrevették, hogy gáz van, mert mintha jobban szólt volna minden.
Utánuk a német Stormwitch jött – ami azért megtisztelő, lévén, hogy sokszor feloszlottak, újraalakultak, s eme művelet után először a világon itt, Pesten (illetve legyünk pontosak, Csillebérc Buda) léptek fel először. A hangulat frenetikus volt, szóval élveztük, na, bár a koncert fele üres volt, a frontember a nézőket éltette, ahelyett, hogy énekelt volna:)
Hirtelen tele lett a sátor, ekkor jutott csak eszembe, hogy az Arch
Enemy jön. Részemről ez volt a nap fénypontja, bár nem életük legjobb
koncertjét adták, azért Angela kitett magáért. Ekkor merült fel bennem amúgy
először, hogy jajj, kellene sör, de azt sem tudom mennyi, tegnap is csak
fényeztünk – hát a koncert után megnéztük (de nem vettünk, nagy volt a sor…) és
nagyon lol, kifejezetten korrekt árakkal dolgoztak e téren is a MetalFest-esek!
Mindegy, kis kitérő volt csak, mentünk is vissza Sabatonra (a fotósom min. háromszor lőtte el a poénnak vélt valamit, hogy szombaton szabbaton, köszönjük Emese…) amint szintén elbulizgattunk. Ők sem életük nagy produkcióját adták, de még így is verték a mezőnyt. Asszem pirotechnika is volt, régen nem hallott számok is, szóval elvoltunk, mint a befőtt.
Viszont akárcsak tavaly, a Sonata Arctica koncerten, itt is feltűnt egy csúnya dolog: csúszik a program, ok, van ilyen – de hogy éjfélkor minden áron vége a Nagyszínpados koncertnek (tavaly a Sonata miatt min. 1500 ember jött ki napijeggyel, csúszás volt, játszottak 40 percet, majd lezavarták őket a színpadról) azt nem értem. Az nem lehet ugyanis kifogás, hogy a környéken lakókat zavarja – részben mert nem tudom, lakna-e ott valaki, részben meg mert a közelben lévő kisebb színpad még órákig zenél utána…
Utolsó nap Astral Doors-ra már összekapartuk magunkat, pedig Csillebérc csendes részei hosszú alvásra kényszerítenének. Nem voltunk sokan, a koncert is rövid volt, mégis a nap egyik legjobb builja, lévén, a srácok azért tudnak zenélni. Nem kicsit. Utánuk jött a görög Suicidal Angels – bevallom, nem ismertem őket. Bevallom, megszerettem őket. Metál a javából!
Kis szünet (értsd: fotók készítése, pár interjú és nem mellesleg sok feles) után a Kataklysm koncertre tértünk vissza, amiről ugyanúgy, mint a Rage-ről nem fogok sokat írni: végigtomboltuk. Pont. Senki nem figyelt semmire, se fotózás, semmi – csak a buli. Magyarán nagyon jó bulit csaptak a kanadai és a német srácok.
Utánuk lezárásnak a Kreator zúzott egy hatalmasat – hát ha Alan-re azt mondtam tegnap, sokat mozog, akkor a Kreator kifejezetten le-föl ugrál. Persze a hangulat felséges volt, az meg az én egyéni problémám, hogy nem sok számot ismertem tőlük, így néha inkább én ugrottam ki sörért, ha kellett. Időm volt rá, hisz a fesztivál leghosszabb koncertjét őt adták…
Apróságok: a Fesztiválbusz bár fizetős, nem nagyon jár, újra kéne gondolni. Az éjszakai busz tömegnyomor, a séta meg sok. Meg kéne oldani. A kaja kicsit drága, de a pia árra teljesen korrekt, s ez engem spec mindenért kárpótolt. Viszont üzenek a kedves szervezőknek: a célközönség jelentős részét elveszítik, ha egyetemi vizsgaidőszakra teszik jövőre is eme fesztivált – nem kéne!
MetalFest 2011 - Csillebérc, Budapest
2011. június 3 – 5.
Bérlet 12.990.- Forinttól; helyszín 8/10; árak 8/10; fellépők 7/10; hangulat 9/10.
Összességében abszolút jó, s kötelező kategória:
A fotókat a netről szedtem, gyorsabb volt. A többi beszámolón már sajátok lesznek…
