Tavaly egy fontos momentum volt, hogy egy bizonyos Marika néninél a 150.-Ft/feles törkölypálinka bizony betett nekünk, pontosabban sok vicces sztori született. Alap volt tehát, hogy idén is ott kezdjük - csak épp ez most rossz hangulatot okozott. No nem a pálinka miatt, ami rosszabb lett, vagy olcsóbb, hanem mert nem is volt - Marika néni úgy, ahogy volt, bezárt:(

 Ha már 2010... tavaly is Nagy Feróék nyitották meg a Nagyszínpad programját, s idén sem aprózták el: olyan erős rock'n'roll-t küldtek a nép arcába, hogy (a tavalyhoz képest új helyre telepített) VIP-teraszról is kirajzottak az emberek tombolni. Mikor vége lett, a Maci Laci-fejű családapához, Szupkay Viktorhoz siettünk, aki sajnos elcsépelt poénokkal szórakoztatott minket, ez van...

  Mivel kisebb vita alakult ki, hogy Supernem, Magna Cum Laude, Ossian vagy ZUP legyen a következő a sorban, jómagam cseles módon ellátogattam a Csík Zenekarra, mely épp ott s akkor lépett fel, csak elfelejtettük... sajna 25 percenként váltották egymással aaa... aaa... pill, lesnem kell:) Rackajam-el, ami nem volt rossz, csak épp így a Csík-feldolgozásokra majd' egy órát kellett várni...

  Így az Amorphish kimaradt, de mivel már jól ismerem őket, s a cikk se legyen rövid alapon bemutatom: epikus folk metál. Jobb szó nem jut eszembe róluk. Kellemesen, dallamosan zúzni Vejnemöjnent és Kalevalát - ez egy külön stílus, kár  is ragozni, csak élvezhettük volna a basszust. Pont.

(Kit kell le..., hogy ha enter-t nyomok, ez a nyomi blog-szerkesztő ne ugorjon legelőre, s kezdje ott írni a kövi sort?)

  A fentiek miatt az Edda és a Fish! koncert kimaradt, bár tavaly kb. pont ilyenkor írtam arról, hogy az Edda most tanult meg igazán show-műsort csinálni a koncerteken... sebaj, VOLT-on két hete előre pótoltam eme hiányosságom!

  Este tizenegy órakor viszont eljött a dilemma korszaka. Hova menjünk? Az ausztrál Airbourne-re, akik bizony nemcsak nemzetiségben, hanem hangzásban is hasonlítanak az AC/DC-re? Vagy a német Scooter, ami ugyan nem kifejezetten érdekel, de H.P. Baxxter bandája megtanulta, hogy kell divatot teremteni abból, hogy az ember életében legalább egyszer elmenjen a bulijukra? Vagy az amerikai The Toaster, akit ugyan nem ismerünk, de tudjuk, hogy a világ egyik legjobb ska-zenekara, a ska pedig jól jön egy fesztiválon?

  Nehéz volt, mégis egyértelmű: a Scooter nyert. Nem bántuk meg. Hatalmas show-t kaptunk szerencsére, minden összetevőjével együtt, de parasztvakítás nélkül! Tippre kb. 55 ezer fő ugrált, s mivel feltűnően sok napijegyes volt, szerintem megérte elhívni őket!

  Levezetésnek (már ha egy kifejezetten fejrázós, ugrálós koncertet annak lehet nevezni) egy másik ausztrál együttest tiszteltünk meg, a Parkway Drive-t. Vagyis ők tiszteltek meg, hisz nem egy névtelen kis bandáról beszélünk, hanem a világ egyik leghíresebb metalcore együttese. A buli itt is jó volt, de a tömeg ekkorra már elég agresszív-pogósra itta magát, ami akkor éjjel épp nem jött át, így a felénél elmentünk meginni egy búcsúsört...

  Egy szó, mint száz, nagyon erős kezdő nap volt, gratulálunk a szervezőknek!