Beszarok, a második nap nem esett, el sem hiszem...
A napot egy Beatrice koncerttel kezdtem, s nem is bántam meg - mivel csak a délutáni fél ötös időpont volt jó Nagy Feróéknak, nem Nagy, hanem Kisszínpadot kaptak, de azt meg is töltötték derekasan. Volt mivel: Feró láthatóan élvezte, hogy látja is a közönséget (Nagyszínpadról ez este pl. ritka:), nem villodzik a képébe a fény s azt játszhatnak, amit akarnak - remek hangulatkeltő buli volt!
Jómagam - szokásomhoz hűen - a Subscribe-ot választottam utána, meghallgatom a kedvenc számom tőlük alapon: hát Bálinték megadták a módját ennek, a még mindig kora délutáni bulinak is...
Miután lement a kedvenc szám, nomeg már az árnyék is eltűnt onnan, ahol ettem közben, átmásztam a Mystery Gang-re, elvégre a stílusa, hangulata miatt ha valahol lehet fotózni táncikáló, helyes lányokat, ott lehet.
Mondjuk a Hölgyek itt épp nem táncikolnak, de a hangok azt súgják, hogy néha magammel sem kell teljesen egyet értsek - vagy valami ilyesmi... de az is lehet, hogy szimplán van ennek a képnek is egy története, amit egyszer elmesélek... ki tudja:)
Visszatérve a lényegre: lehet, hogy ennek sok olvasó nem örvend majd, de Richie Kotzen-t kihagytam, hiába isteni gitáros, ezen a fesztiválon ilyen hangulatban nekem lassú lett volna. Maradt tehát az EDDA, melyben Ati egyre kevesebbet politizál (bár a svájci frank csak előkerült:) viszont egyre többet énekelnek, ami kíváló dolog - itt pl. a Back 2 Black-es Bebével, aki láthatóan meg volt lepve, hogy került ide, de gondolom épp arra sétálva készült 22:30-as koncertjére, s fel lett rángatva...
Amúgy nem tudok elmenni szó nélkül az olyan zenészek mellett, akik nem piccsognak, ha valami baj van: az EDDA basszusgitárosa, Kicska László még 39°C-os lázzal is kiállt a szeretett közönsége elé - egy mai, jellemzően a Sound-on és a Parádén fellelhető tucc-tucc "zenész" meg akkor is lemondja, ha megcsípi egy szúnyog...
Természetesen amint vége lett eme koncertnek - najó, két perccel előbb - már sietett is a tömeg az IGNITE-hoz. Hegyalján megtanultuk, hogy Téglás Zoltán (ott Pennywise, itt Ignite énekesként) csak jó bulit tud csapni, s ez most sem volt másképp. Aki nem ismerné őket (van olyan?), azoknak gyorstalpaló: az Ignite egy kaliforniai punk rock együttes, olyasmi, mint a mi Csapdánk - csak épp az énekese magyar származású, így a magyar népzenei motívumok is megjelennek zenéjükben, s bizony, a Csitári Hegyekről, s Kossuth Lajosról is énekelnek. Magyarul.
A buli természetesen hatalmas volt, bár egy fokkal kisebb tömegben, mint tegnap a Dream Theater, de szerintem így is voltunk simán húszezren kb. Sajnos viszont a koncert nem volt túl hosszú, sőt, alíg több, mint egy órás, szóval valahova siethettek a srácok (a dedikálás is elmarad) - pech...
Végül természetesen egy kis Dalriadával s így Arany Jánossal emeltük a nap fényét, s műveltségünk - a FEZEN még mindig az ország egyik legjobb fesztiválja, ma is megtanultuk...
