avagy bemelegítés holnapra:)

(A cikkeket mindig másnap írtam, azaz "frissek", csak nem tudtam feltölteni a blogra őket. Hivatalosan a gyökér fotósok miatt, akik minden sávszélességet lefoglaltak, valójában mert simán elfelejtettem az itteni jelszavam...)

 Kihagyni Hegyalját vétek. Nem kicsit. Bizonyíték kell, nem ígéret? Ok: nos, aki egyszer lejött, az tuti visszajön egyszer! (Kivételek persze mindig vannak, akiknek nem jön be a zenei felhozatal, az azonnal elkezd trollkodni, hogy mekkora szar csöves, pedig az egyik legigényesebb hely - csak nehéz beismerni, hogy a fesztivál jó, csak én mentem le úgy, hogy fingom nem volt a fellépőkről...)

   Érdekesség, hogy itt nincs "0. nap" - a programok szerdán kezdődnek, a kemping viszont vasárnaptól nyitva. Akkor hogy fordulhat elő mégis, hogy a fesztiválozók jelentős része napokkal az első koncert előtt megjön? Miért kell pótkempinget nyitni a sok sátor miatt? Nos, a válasz egyszerű: mert ez nem egy hagyományos értelemben vett fesztivál. Ez egy nyaralás a haverokkal, találkozás a régi ismerősökkel - az pedig csak grátisz, hogy esténként, feljőve a borospincékből világsztárok fogadnak minket a színpadon. Évente kilenc fesztiválom dolgozok, sokról "mellékesen" írok is nektek - de nincs még egy olyan, ami ennyire más hangulatú. Állítólag a (diák)Sziget volt ilyesmi húsz éve, de koromból adódóan erről nem tudok nyilatkozni - tudok viszont az első napi fellépőkről!

  Beatrice, Supernem, Magna Cum Laude, Ossian, ZUP, Csík Zenekar, Edda, Fish!, Hollywood Rose a magyar oldalról; a finn Amorphis, az ausztrál Airbourne, a német Scooter, az amerikai The Toasters és az ausztrál Parkway Drive az idegenlégiós oldalról - elég a neveket leírni az első napról, hogy lássuk: aki számít, itt lesz!