Remélem minden Kedves Olvasó elnézi nekem, de a harmadik, utolsó nap kicsit lassan indult Nekem - fizikailag is fáradt voltam, no meg az agyam is kapott egy ökölcsapást. Állok békésen a sörös pult előtt délután kettőkor, mint minden rendes alkoholista, előttem két szép, goth-stílusú ruhába öltözött tizenéves lány, kezükben az egyik teát gyártó cég standján kapható nyalókával:
- Kérsz egy Tokio Hoteles nyalókát?
- No Thanks!
Nem voltam rá felkészülve, így a fél ötös Depresszió koncertig vegetatív állapotban ültem a focipálya lelátóján, magyarán exkluzív interjúk a hot-dog árussal, a pakoló fiúkkal stb. nem készültek. Mondjuk amúgy sem szoktak… cserébe kaptok egy képet egy "átlagos" fesztiválozóról:
Lényeg a lényeg, egy kellemes Depi koncert következett – érdekes, de
bármikor játszanak, legyen az ilyen korán, vagy nagyon későn, indokolatlanul
sok ember jelenik meg, még az is összeszedi magát, aki aludna, ha lehetne. Nem
szépítem véleményem, max. kikapok, de ez van: az én generációmnak nincs igazán hagyományos
rock-együttese. Fateréknak sok volt, nekünk meg a Tankcsapdán, Subscribe-on,
Road-on kívül csak a Depi maradt (és mielőtt jönnek a kommentek: szeretjük az
Ossiant, Lord-ot stb., de ez nem a mi generációnk, valljuk be!). Tehát röviden
s tömören: nagyon jó nyitánya volt az utolsó napnak ez a buli!
A vége felé átnéztem Szabó Balázsékra, lassan ők is állandó fellépőik lesznek a fesztiváloknak, ami nem is baj, mert jók – s nem mellesleg bár más stílus, úgy láttam, pont a Kicsillag közönségét fedik le nő-ügyileg, azaz egy napra tenni őket baráti cselekedet az érintettek szemében a nők közt…
Kis csendesülés után a P.Mobil
felé vettem az irányt, akik, mire odaértem, pont a Csitári hegyek alatt c.
számot adták elő - nem volt rossz, nem
volt rossz, de az Ignite-tól tegnap szívesebben hallgattam, valljuk be. Ennek
ellenére baráti tömeg volt, igaz, gyanítom, fele az utánuk következő Rhapsody of Fire első sorai miatt
álltak be oly’ korán.
A Rhapsody of Fire egy olasz szimfonikus power metal zenekar – eredeti nevén
simán Rhapsody, de azok a fránya jogi dolgok, na mindegy. A lényeg, hogy
ismered pár számukat, még ha nem is tudsz róla, hogy ez az övék. Bár nem tudtam
végig élvezni a koncertet, mert két helyre is mennem kellett, az a kósza fél
óra velük megmutatta, hogy a srácok nem szarral gurítanak.
Mindent odatettek, ami
egy power metál koncerthez kell, így azok a szülők is lelkesen csápoltak, akik
a kisgyerekük miatt jöttek el „megint valami hülyeségre”. Jó volt, na, ám mint
mondtam, közben kicsit távoztam (a szó szerinti) szomszéd sátorba, ahol szintén
teltházas bulit csapott a mostanában Dióssy D. Ákos által „technikailag
megtámogatott” Kiscsillag.
Bár a svájci frank valahogy itt is előkeveredett, remek hangulat volt, melyet otthagytam a brit DragonForce kedvéért.
Szó szerint, ugyanis két órával a koncertjük előtt az amerikai
turnéra készülő világsztár csapat egyszerűen kiült aláírásokat osztogatni a
Nagyszínpad mellé – eredetileg nem itt és nem ekkor lett volna ez – olyan hosszú
sort generálva, mintha ingyen sör lenne. A szerencsés lelkes rajongók
egyszerűen maguk alatt voltak, így mikor kis késéssel, de 23:15-kor elkezdődött
a koncertjük, már olyan kirobbanó hangulat várta őket, ami a nagy könyvben meg
van írva.
Szerencsémre így legálisan lóghattam Quimby-ről, ami nem FEZEN-re való, de legalább népszerű; maradtam viszont Soerii & Poolek-en, amit meg zeneileg nem szerettem meg, de olyan hülyék, hogy az maradásra késztetett úgy hajnali kettőig.
Összesítve tehát: a helyszín remélem, végleges marad; ár-érték arányban verhetetlen a felhozatal; s amúgy is, ha épp nem esik, az ország legjobb fesztiváljai közt van a FEZEN – viszlát jövőre!
FEZEN - Fehérvári Zenei Napok - Székesfehérvár
2011. aug. 4 - 6.
Bérlet 6.000.- Forinttól (egy önálló Dream Theater koncert több, plusz van Hegyalja+FEZEN kombinált bérlet 21.900-ért); helyszín 10/10; árak 9/10; fellépők 7/10; hangulat 10/10.
