Eredtei terv: a májam védelme érdekében ma délelőtt a civil falura szentelem inkább figyelmem, mintsem a tokaji pincékre.
  Valóság:  tokaji pincék. Nem egy, nem kettő, s mindenhol kostoló, nem csak egy-egy kortyocska. De megérte...

   
  Idén a civilek máshol vannak, de ez talán jobb is, mert így a HEGY' Nagyszínpad és a Pepsi Színpad közelebb került egymáshoz, kevesebbet kell futni a koncertek közt - a civilek meg forgalmasabb helyet kaptak, mint eddig. A programjaik jobbára a környezettudatos életmódra nevelnek, ami szép dolog - ám hogy (akárcsak tavaly) idén is RE:-pohár van a fesztiválom, még szebb!

  A Vad Fruttikra már visszaértünk. Mi. Az együttes nem - nem elég, hogy lerobbantak idefele jövet, de a pótautó is eme sorsra jutott, így mire megjöttek volna, már nem volt idő - kimaradtak. Így viszont kellemesen elhelyezkedhettünk Mogács Dániel stand-up előadására: nem mondom, hogy kár volt, de nem hiszem, hogy 12 perces előadásért fizetik ennyire...

  Következő állomásunk a Kiscsillag volt, ahol nem az lett a kérdés, Lovasi ittas-e, hanem, hogy ettől tudnak-e jó bulit csapni. Tudtak. Oly annyira, hogy kezdem azt hinni, pont az alkohol kell neki:)

  Kiscsillag után nem tudtuk, merre, ok, maradjunk ott, az amerikai Pennywise jön, nem ismerjük őket, de tudjuk, hogy az énekes magyar származású, s tud magyarul - hátha építenek erre egy show-t. Építettek, de akkorát, hogy a közel ötvenezer néző közül mindenki, akinek eddig nem volt jegye rá, elrohant venni, mikor az énekes elővette a FEZEN-es polót, s bejelentette, hogy augusztus 5.-én megint jön - igaz, az Ignite-al, de voltaképp mindegy is... Tényleg az eddigi legjobb koncert volt, elég amerikai stílusban: közönség énekeltetése (persze magyarul, hogy a zenésztársai ne értsék, mi is az a ló...), stage diving a biztonsági őrök nem kis meglepetése, sördobálás, a Rákóczi-induló feldolgozása s magyarul éneklése, s persze remek, kicsit Offspring-stílusú számok. Remek buli volt, na!

  Pennywise után Mastodon volt a terv, nézzük már meg, az amerikai csapat miért lett Grammy-díj jelölt: hát nem lettem okosabb. Szeretem a zúzós zenét, de ez inkább fülsüketítő volt - no nem rossz, pusztán az általuk hozott plusz erősítők miatt élvezhetetlenül hangos. Így hát átmentünk Firkin-re, amit tavaly is Nagyszínpadra javasoltam, s ehhez most is tartom magam, nagyon jó ez az ír-kocsma zene! Ráadásul mivel az egy négyzetméterre jutó ismerősök száma itt volt a legnagyobb, külön jó volt...

  Bár nem a fesztiválhoz tartozik, de el kell mesélnem egy élményem... eddig is tudtam, a Yeti a hegyen lakik, de ilyenkor lejön a HEGY ALJÁRA - hát ezzel a Yetivel én is találkoztam egy sárga Halls-cukorkának álcázva: mikor megkínáltak vele, szóltak, hogy ez az édesebb fajta, tudják, azt szeretem. Édes a f... A herémet a vesémig szippantotta fel a vákuum, amit az a savanyúság képzett. De mindegy...