Mielőtt belekezdek, egy fontos üzenet a szervezőknek: a hőségriadó nem vicces dolog, az pedig, hogy még akkor is csak fél liter vizet vihetsz be a sátradhoz egész éjszakára, végképp nem az!

  A harmadik, pénteki nap volt a legmegosztóbb a közönség szemében: sajnos a szervezők egy időre raktak három olyan fellépőt, amik önmagukban is képesek teltházas koncerteket adni - de hiába nehéz a választás, ilyen egy fesztivál...

  Fél négykor a Heaven Street Seven-el kezdtünk, majd egy elég kellemes óra után úgy gondoltuk, körbenézünk az elsősegélyeseknél. No nem poénból, bár a  szituáció az volt: papucsban Hegyalján, Ricsén, Mastodon-on, Scooter-en stb.? Simán! Ismerőssel találkozni Depresszió koncert előtt, aki a nyakadba ugrik (nomeg acélbetétessel a lábadra XD), hogy de jó Téged látni - na az kifejezetten ránk vall...  Mondjuk a hat órakor kezdődő Depresszióra visszaértünk, belefért ez a kis kitekintő. Legalább nem kell magyarázkodnom, hogy miért hagytam ki az általam abszolút nem szeretett Kowalsky-t...

  Depi után átmentünk Lorán Barna, azaz TraBarna előadására, aki igazán kitett magáért: kétszer több ideig hülyéskedett, mint kellett volna, cserébe egy elcsépelt poént sem hallottunk tőle. Nagyon jó hangulatot adott a későbbiekre, egy kis Isten Háta Mögött-re, s a dilemmákra.

  A dilemma alapja az egy időre tett német Guano Apes, a finn Korpiklaani és a magyar Alvin és a Mókusok volt. Utóbbi "gyakran van" alapon kiesett, előbbi kettő közül viszont végül is (Korpin már voltunk tavaly Pesten alapon) a Guano Apes nyert, így Sandra-ék felé vettük az irányt.

  Jól tettük. A Guano Apes nagyon kitett magáért, hatalmas bulit csapott, s bár az új lemezről is eljátszottak 1-2 számot, szerencsére a nagy slágereket hozták főleg. No meg a tornász-képességüket, ugyanis a megszokott fel-le rohangálás mellett a gitáros, Steve még a színpad tetejére is felmászott játszani, mondván, jobban látja ott a tömeget - ami volt is, kb. 45.000 fő állt mögöttünk, ami szép szám, főleg, mert közben a Korpiklaani is teljesített egy 25-28.000 főt!

 A kiváló buli után természetesen a Slayer következett, esélyt adva nekik, hogy elfelejtsük a tavaszi, pesti, szar koncertet. Igaz, a sérülésünk miatt kicsit csendesülősre vettük, de a színpadtól mintegy 200 méterre (az másfél focipálya!) ugyanolyan erősen lehetett hallani, mint elől - a banda ugyanis betett még 1-2 erősítőt (pontosabban a meglévő 85 darab mellé még 36-ot, ha jól számoltam...). Hangosan zúztak, na... persze teljesen egy síkon, összeolvasztva stb. magyarán ugyan olyan szarul, mint tavasszal - kár érte... így kb. a felénél visszavonulót fújtunk, hogy most már fáj a sérülés, kicsit pihenünk, de persze HétköznaPI CSAlódásokra, AB/CD-re, DJ Mentha-ra visszajövünk stb. de ebből nem sok minden lett - de nem miattunk.

  A semmiből ugyanis olyan vihar kerekedett, ami ugyan nem tartott tovább fél óránál, de még a Nagyszínpad is elsötétült áramszünet miatt pár alkalommal, még ha csak pár percekről is beszélünk. Persze ezek után maradtunk a sátorban, főleg, mert ki tudja, jövőre sátrazunk-e: a Tisza kemping területére egy 150 fő befogadására alkalmas, wellness részleggel felszerelt három csillagos hotel épül 500 millió forintból. Ugyan biztos vagyok benne, hogy vagy nagyon drága lesz, vagy már most le van foglalva a jövő évi fellépőknek, de így is szép dolog a fejlődés, s a biztos, stabil együttműködési-rendszer Rakamazzal, s Tokajjal.